Síkabonyi Angyal Dezső (1852-1936)

Entz Ferenc tanítványa, iskolájának továbbfejlesztője.
Szőlő- és gyümölcskertész. Szőlőfajták és gyümölcsfajták leírója.

"Angyal családfája a Csalóközben sarjadzott ki, ahol dicsőséges Mátyás királyunk idejében az ország gyümölcsöskertje virágzott. Egyik vitéz őse még a mohácsi vész előtt megszerezte a nemességet. Az 1525. évben esik először szó a nemes Síkabonyi családról." írta róla Gergely István az 1925.-ben megjelenő, Angyal Dezső írásait összefoglaló, négy kötetes műve bevezetőjében.

Az édesapa 1848-ban és 1849-ben harcolt a haza szabadságáért.
Nemzetőr-őrnaggyá nevezték ki. A szabadságharc leverése után a családfő nem kaphatott munkát, sőt a család elvesztette vagyonát, földönfutóvá lett. Több éves vergődés után a rumai Batthyányi uradalomban találtak nyugalmas otthonra.

A szabadságharc leverése után
a reményvesztett országban kilátástalan helyzetbe kerültek mindazok, akik részt vettek a küzdelmekben. A magyar szabadságért vívott harc elveszett, azonban a szívekben és lelkekben, a szabadság ügye nem halt meg. A nemzet megmaradásáért folytatódott a tovább harc. A magyar eszméket meg kellet őrizni és az utódoknak továbbadni.

Ebben az időszakban született meg
a nemesi származású család Dezső névre keresztelt fia.

Egészen pontosan 1852. év új kenyér havának (augusztus) 30. napján. Annyit megőrzött az emlékezet, hogy Angyal Dezső édesanyjához ragaszkodó fiú volt. Mivel a családi munkamegosztás az anya gondjaira bízta a kertet, annak minden örömével és fáradságával, ezért az anyja körül sündörgő gyermek korán megismerkedett a kertészettel. Gyermekéveiben a kertészet mellet elsajátította a szerb nyelvet is, melynek majd később hasznát is tudta venni.

1866. évben beiratkozik a kertészeti iskolába.
Az Entz Ferenc által alapított nagyhírű Magyar Kertészképezde ebben az évben alakult át. Entz az iskolájában maga képezte a tanulókat kertészetre és hazaszeretetre, ugyanis nem csak kertészetet, de a haza gyógyításának tudományát is oktatta. A kormány a szelet a ki akarta fogni Entz vitorlájából, ezért állami kertészeti oktatási intézményt hozott létre. Schams nagyhírű, budai szőlőtelepét az államra hagyományozzta, ahol aztán az állam kertészeti iskolát szervez. Entz Ferencet bízzták meg az iskola vezetésével, azzal a feltétellel, hogy saját intézetét meg kell szüntetni. Entz a haza felemelkedését célzó magán iskolája már egyébként is nehéz anyagi körülmények között tengődött. Könnyen vállalta az állami intézet igazgatását a szigorú feltétel mellett is. Így született meg az 1866. évben a Budai Kert-, Szőlő- és Borkezelőket Képző Tanintézet. Ebbe az iskolába iratkozott be hat évvel később a kertészet iránt érdeklődő Angyal Dezső. 

Entz Ferenc ekkor 61 éves. Nem csupán az intézményt igazgatja, maga is oktatja az iskola diákjait. A diákok szőlő-, gyümölcs-, dísznövény- és gyógynövény kertészkedést is tanulnak. Entz természetesen nem mond le a haza felvirágoztatásának gondolatáról sem. Minden alkalmat megragad a nemzeti értékek oktatására. Bizakodva nyújtja át a kertészet és hazaszeretet lángját hallgatóinak. Angyal érdeklődő, jó tanulója volt a képzőnek. Záró vizsgáit kitűnően tette le. Sajnos az Ő évfolyama volt az utolsó ebben a kertészeti iskolában, mert takarékossági okokból ez után az évfolyam után bezárták a tanintézetet. 1869. évben végez a Budai Kert-, Szőlő- és Borkezelőket Képző Tanintézetben.

A végzős Angyalnak két állás is kínálkozott.
Az egyik Batthyány herceg enyingi kertészete, a másik pedig Pejachevich Péter gróf, volt horvát miniszter nagykiterjedésű rumai uradalmi kertészete és terjedelmes szőlői. Mivel a szülők Rumán telepedtek le már több mint tíz éve, ezért szinte törvényszerű, hogy Angyal a rumai állást fogadta el. Nagyon rövid időt tölt el az uradalmi kertészetben. Csupán egy esztendőt!

Entz Ferenc úgy látszik Angyalt nézte ki magának utódjául.
Entz Ferenc személyes hívja meg a kertészeti iskolába, segédtanárnak. Az alig egy éves gyakorlattal rendelkező, 18 éves fiatal kertész bizonytalan magában, sokat gondolkodik a megtisztelő ajánlat elfogadásáról. Végül apja bíztatására elvállalja az állást. Angyal Dezső sorsa talán ebben a pillanatban dőlt el. A magyar kertészet nagymesterének és tehetséges tanítványának sorsa összefonódik.

Nagy erővel veti bele magát a munkába.  
Ebben a négy évben szőlőfajták tanulmányozásba fog, amire bő alkalmat kínál a Schamstól megörökölt, közel 500 fajtából álló intézeti szőlőgyűjtemény. Az általa leírt fajtákból, mint cserepes szőlőt 471-et bemutattak az 1871. évi bécsi világkiállításon. A fajtagyűjtemény nagy sikert aratatott.

Ebben az időszakban indítja el Entz Ferenc a Borászati Füzetek című szaklapot. A mester azonban meggyengült látása miatt segítségre szorultt. Nehezen lejegyzett, értékes cikkeit ugyanis át kellett írni a nyomda számára. E munkában vállalt oroszlán részt Angyal Dezső. A szőlőfajták szakszerű leírását a "Borászati Füzetek" részére nagyrészt Ő készítette el. Mester és tanítványa között egyre szorosabbá vált a kapcsolat.

Angyal rendszeresen felolvasott Entznek. A felolvasott szakirodalmat rögvest megvitatta mester és tanítványa. Angyal naponta kap leckéket Entz Ferenctől, miközben annak szemét és kezét pótolja. Entz a Borászati Füzetek cikkeit tollba mondja Angyalnak. A nagytekintélyű tanár felkéri tanítványát német kéziratok fordítására is. Később a Borászati Füzetek teljes szerkesztési feladata a fiatalemberre hárul.

Angyal Dezső 1870-1919 között kisebb megszakításokkal folyamatosan dolgozik oktatóként, majd igazgatóként a többször átalakuló kertészeti tanintézetben. Az intézettel 1874.-ben, majd 1882-1891 között szakítja meg a kapcsolatot. Az első szakítás oka, hogy Angyalt Dezsőt hajtja, űzi a tudásvágy. Tanult mesterségét, a kertészetet mindössze egyetlen esztendeig gyakorolta, és máris tanárnak állt. Tervét, hogy külföldön szélesítse kertészeti ismereteit. Tervét most nem tudja megvalósítani, de a sors lehetővé teszi később, hogy Európa jelentős kertészeteibe eljusson, akkor már, mint nagyhírű kertész. Most azzal a nemes elhatározással vált meg a Vincellér Képzőtől, hogy ő is, mint annyian mások, állami támogatással külföldön gyarapítsa ismereteit. A tisztán a maga erejére támaszkodó Angyal, a szürke tanársegéd ösztöndíjhoz azonban nem jut, s így külföldre sem tud elutazni.

Angyal sorsát kézbentartó angyalok minden módon a kertészeti pályán, sőt a kertészeti oktató pályán akarták tartani védencüket. Ám Angyal távozásakor helyét azonnal betöltötték egy olyan oktatóval, aki éppen egy olyan külföldi tanulmányútról tért haza, melyre Angyal sikertelenül pályázott. A hírek szerint a viszonyokba és a terhes gyakorlatba az Angyal helyét átvevő tanár nem tudott beleszokni, így egy év után lemondott állásáról. Angyal helye újfent megüresedik. E szerencsés fordulat révén kerül vissza újra a képzőbe.

A 71 esztendős mester nagyon beteg. Álma megvalósult: a kertészet oktatását jó kezekben tudhatta. Meggyengült látása miatt tanítványaival rendkívül szorosan kellett együtt dolgoznia. Talán megnyugodhatott, hogy munkájának, hivatásnak lesz méltó folytatója. Talán érdemes megemlíteni, hogy Angyal Dezső ekkor mindössze 24 esztendős!

A képző, a Széchenyi által alapított Országos Magyar Gazdasági Egyesület tulajdonából a kincstár tulajdonába került. Az egyesület a kertészeti oktatatást anyagilag nem tudta támogatni. Az iskola ennek hiányában, az évente 6-8 hallgató tandíjából nem tudott működni. Igyekezett bevételhez jutni saját kertészeti termékeinek eladásából, de ez sem tette lehetővé a megfelelő működést. A képző, fennmaradása érdekében a Földművelés- Ipar és Kereskedelmi Minisztérium fennhatósága alá került, ahol az állami költségvetésből üzemelhetett. A személyzet, így Angyal Dezső is állami megbízással tanított tovább, ami talán biztosabb megélhetést jelentett számára.

Angyal Dezső második vargabetűjét 9 évig rajzolja az élet.
Bár ez az idő is a kertészet oktatásával, kertészkedéssel tellett. A budai kertészeti iskolából nem önként távozik, a tarcali m. kir. Vincellér Képzőhöz helyezik át.

1887. évben a keszthelyi m. kir. Gazdasági Tanintézet főkertész helyettesének nevezik ki, ahol Villás Pál összegyűjtött pomológiai anyaga újabb munkára sarkalta. Ezek alapján folytatatta a gyümölcsök leírását. Tulajdonképpen ekkor unja meg a sok hanyatlást! Az általa szeretett kertészeti oktatás nehezen biztosít számára megélhetést. Nehéz szívvel lép tovább.

1888. szeptember 1-én a budapesti m. kir. Polgáriskolai Tanítóképző rendes tanára lett, ahol az a polgári iskola tanítóképezdészeit és az elemi iskola növendékeit is oktatja kertészetre, és a gazdaság valamennyi ágára. Oktat elméletet és gyakorlatot. Közben pedagógiát tanul.

Európa szőlőit a filoxéra pusztítja ebben az időben.
A kártevő körüli hírek ellentmondásosak. Védekezés még nem tisztázott, minden kísérlet kudarcot vallott. Magyarországon 1874-ben Pancsován bukkant fel a filoxéra, ahová Klosterneuburgból "kiváló" szőlőtöveket szállítottak. A kormány kétségbeesve siet a gazdák segítségére, támogatást ad a bajba jutott gazdáknak, majd Phylloxera Kísérleti Állomást állít fel Farkasdon. A kertészeti oktatás erősítésével is segíteni kívánja a kertészeket. Ekkor, 1891-ben kerül vissza az immáron pedagógiában is jártas Angyal, rendes tanárként az intézetbe.

Entz Ferencet a képző igazgatásában Molnár István váltotta.
Ő csábította vissza Angyalt a kertészeti iskolába. A képző lehetőségei is megváltoztak. Az akkori földművelésügyi miniszter, Bethlen András gyümölcsészeti és fatenyésztési biztossá nevezte ki Molnár Istvánt, a képző akkori igazgatóját. Hatáskörébe tartozott a szőlészeten kívül a kertészet összes többi ága is. A miniszter avval bízzta meg, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket a vincellér képző Kertészeti Tanintézeté alakítására! E nagy munkában Angyal Dezső volt az igazgató legfontosabb munkatársa. Kettőjük, Molnár István és Angyal Dezső érdeme a Gellérthegy oldalán lévő vincellériskolának tanintézetté fejlesztése.

Molnár és Angyal egy évfolyamban voltak Entz tanítványai, jól ismerték egymást és az Entz vezette iskola életének tanúi voltak. Molnár úgy gondolta, hogy nem nélkülözheti Angyal Dezső oktatási, szervezési tapasztalatait, szorgalmát és sokoldalú felkészültségét. Közösen munkálták ki 1893-ban az új intézet programját és szervezeti szabályzatát.

Az új tanintézet felállítása sok nehézséggel járt,
főleg a pénzügyi fedezet szűkössége miatt. Később sikerült az intézet kialakítására 120 000 ft-ot szerezni a pénzügyi kormánytól. De ez sem volt elég az eredeti tervek megvalósítására, de így is sok mindent sikerült átépíteni. Először is 4 kh területet vásároltak a meglévő 10 kh hoz. Aztán felépítették az igazgatósági és tanítási épületet. A gyakorlati oktatás céljára hat növényházat építettek. Felhúzzák a támfalat a Ménesi úton, melyet csak az utóbbi időben kellett megtámogatni a kert felöl. Főkertésznek Räde Károlyt csábították el Szászországból, aki jártas volt a hajtatásban, meg tudta tervezni az üvegházakat, és ellenőrizni tudta építésüket is. Az iskolát a versaillesi kertészeti tanintézet mintájára szervezték meg: az alap- segéd- és szaktárgyakat az intézet alkalmazottai tanítottá, a gyakorlati oktatást az intézet üzemterületén szervezték meg. A kertészet üzemtervét összehangolták a  tantervvel.

Felállt az új tanári  kar:
Molnár István igazgató, Angyal Dezső igazgató helyettes, dr. Győri István és dr. Schilberszky Károly rendes tanár, Botta István tanársegéd, Räde Károly főkertész, Gyulai László óraadó rajztanár.

Az első évfolyamra hat hallgató jelentkezett. Az átalakítási munkák befejeződtek. Az intézet elkészült. Az 1894 nyarán lejátszódó kormányválság során gróf Bethlen András eltávozott a kabinetből. Talán ezzel és a pénzügyi gondokkal magyarázható, hogy a Kertészeti Tanintézet 1894. november 25-ei megnyitása csak csendben zajlott.

1897-ben Molnár Istvánt a minisztérium kertészeti ügyosztályának vezetésével bízzák meg. Így ez év augusztusban Angyal Dezsőt Őfelsége rendes igazgató-tanárnak nevezte ki a Kertészeti Tanintézetben. És hogy milyen a sors! Ebben az évben, mikor Angyal Dezső az általa felújított intézet igazgatói székét foglalja el, írja be nevét a beiratkozókkal együtt a kertészet nagy könyvébe Mohácsi Mátyás, ki majd aztán Angyal Dezső örökébe lép!

A Molnárral együtt felépített intézetet Angyal továbbfejlesztette.
A páros továbbra is jól működött. Molnár a minisztériumból támogatta Angyalt és az intézet fejlesztését. A recept bevált, Angyal Dezső a Kertészeti Tanintézetet mintaszerűvé fejlesztette: " Egyes gyümölcskultúrák, de főként a szakoktatás terén nem ritkán olyan eredeti módszereket alkalmazott, hogy főleg német kollégái nem egy alkotását és eszközét plántálták át hazájukba." " Budaörs határában Erzsébet Királyné m. kir. Törzsgyümölcsös alapít." "Jelentős szakkönyvtári állománygyarapodást tükröz az intézmény 1919-es jubileumi évkönyve. Ebben már az Ifjúsági Önképző Kör működéséről is olvashatunk."

Az intézet példásan kertészkedik, példásan oktat. Mohácsi Mátyás így emlékezik a diákévekről:
"Visszagondolva diákéveimre megállapítom, hogy nagy célok mozgatták tanári karunkat. Átérezték a nagy elődöktől rájuk hagyott történelmi felelősséget és igyekeztek eszerint cselekedni. Az egész nép javát szolgálni minden képességükkel. Előadásaikban hit, meggyőződés és szenvedély volt. Magukkal ragadtak minket.

Képzettségük magas színvonalon állott. A természettudományos szemléletet Entz oltotta beléjük, Angyal Dezső közvetítette és a tanerők megválasztásánál mérceként használata.

Az egyes tanárok oktatta tárgyak sokfélesége elárulja széleskörű érdeklődésüket. Mindegyikük polihisztor volt a maga nemében. Az akkori idők minden szaklapjában százával megjelent tudományos dolgozataik eseményszámba mentek. Többen dolgoztak külföldi folyóiratoknak is. Számos bel- és külföldi egyesület tagjaivá választották őket. Alapos elméleti tudásuk gyakorlati alkotó tevékenységgel párosult. Minden elméletet gyakorlati órákon demonstráltak. E gyakorlatok megismertették velünk a növényanyagot. Megtanultunk bánni a növényekkel. Az eredménye a jelenségek mélyebb összefüggéseinek kutatására ösztönzött. A miértre elméleti előadásokon kaptuk meg a választ.

Oktatóink fegyelmezettsége nagy hatással volt ránk. Választékos öltözetben, ápoltan jelentek meg a katedrán. Gondosan felépített előadásaikkal is minket becsültek meg. Nyelvismeretükkel szélesebbre tárták előttünk a világot. Természetesnek tartották, hogy mi tanulók fiatalabb embertársaik vagyunk, az ő szintjükre érhetés ígéretével. Ezért nem büntettek addig, amíg indulatukon úrrá nem lettek. Bátorították legkisebb jó tulajdonságunkat. A vizsgákon arra törekedtek, hogy a maximális tudást hozzák felszínre. Gúnynak, megaláztatásnak nem tettek ki." (Mohácsi Mátyás)

Angyal Dezső az intézet ügyeinek
szervezése mellett gyümölcstermesztést, szőlőmívelést,
gyümölcs és szőlő-fajtaismeretet oktat.
A tanintézet hírneve itthon és külföldön egyre nőtt. Angyal lelkes híve volt a kiállításoknak. A kiállításokban a magyar kertészet fejlesztésének legjobb eszközét látta. Felismerte a nagy elvet: kívánatos áruval kell a bel- és külföldi fogyasztók igényeit kielégíteni, hogy a termelési kedv és a szakma társadalmi megbecsülése növekedjék.

Nevezetes külföldi kiállításokon vett részt az intézet.
A 1900 Párizsi világkiállítás hazai előkészítését is szervezte. Londonban, Bécsben állított ki az intézet. Mindkét kiállítás nemzetközi sikert hozott az iskolának. A külföldi kiállítások mellet itthon is kiállításokat szervezett. Budapesten pelargónium, szőlő- és gyümölcs kiállítást, a tanintézetben őszibarack kiállatás rendezett. Mindkét kiállítás jelentős társadalmi esemény lett.

A nagyhírű Kertészeti Tanintézet kertészet iránt érdeklődő neves látogatókat fogad. Itt jár Ferdinánd bolgár király, aki hírneves botanikus volt, Klotild Ő kir. Fensége, aki a gazdag orgonagyűjteményt látogatta meg, Veléria Ő kir. Fenség, aki a hajtatók iránt érdeklődött. Herceg Hohenlohe első udvarmestere az egész intézmény kertészetét tanulmányozta, Kerzl udvari orvos a gyógynövénytermesztés után érdeklődött. Umlauft, az összes udvari kertek igazgatója is megtisztelő látogatást tett az Angyal által vezetett intézetbe.

Angyal Dezső a kiállítások szervezésekor kihasználja a lehetőséget, és külföldi kertészeteket látogatta. Saját költségén Ausztria, Németország, Belgium, és Anglia kertsézeti intézményeit és szakképző intézményeit látogatja meg.

Érdemeit elismerik.
1905.-ben Őfelsége királyi tanácsossá, 1913.-ban országos kertészeti főfelügyelővé nevezi ki. 1908. évben megkapja a Szent Sándor rend tiszti keresztjét.

Az első világháború nagy ívű fejlődést akasztott meg
éppen akkor, amikor a tanintézet eljutott a főiskolává szerveződés küszöbére. Épületeinek és létesítményeinek korszerűsítési tervei - melyeken Rerrich Béla, az Angyal Dezsőt követő igazgató is dolgozott - levéltárba kerültek. A hallgatók és részben a tanárok is katonának vonultak. Az intézetet üdülő korházzá alakították. A kórház minden gondját Angyal Dezső viselte.A világégés után sok fáradsággal újra rendbe hozza a Kertészeti Tanintézetet,
de már nem sokáig irányíthatja a világhírnévre szert tett oktatást.

1919-ben 67 esztendős Angyal Dezsőnek ott kellett hagynia az intézetet.
Az intézmény területén lévő szolgálati lakásában már csak rövid ideig lakhatott. Rerrich Béla, az őt követő igazgató, azonban nem foglalta el a szolgálati lakást, hogy Angyal Dezsőt ne hozza kellemetlen helyzetbe. Nem tudunk olyan betegségéről, mely alkalmatlanná tette volna az intézmény további igazgatására, nem tudunk olyan okról, mely távozását megmagyarázná! Kálváriája mégis tovább folytatódott. Előzetes értesítés nélkül bérfuvarost küldtek hozzá a szolgálati lakásra, azonnal költöznie kell! Pár órája volt csak a rakodásra, mint a kitelepítetteknek! Azt az embert, aki egész életében a tanintézetért dolgozott az utcára tették!

Budapesten marad, a Fehérvári út 15/a. számú házba költözött. Ott kereste őt fel Mohácsi Mátyás, az egykori tanítvány. Akkor az életét tisztességben végig kertészkedő Angyal Dezső arról beszélt, hogy értékeit zálogházba hordja, megélhetési gondjai vannak. A trianoni diktátumban megcsonkult ország gazdaságával együtt a kertészet is kilátástalan helyzetbe került! Mohácsi Mátyásnak ekkor vázolta fel Angyal Dezső a kibontakozás lehetőségét. Talán nincs olyan gondolata, mely ma érvényét vesztette volna!

A beszélgetés egyik tanulsága volt, hogy Angyal Dezső megélhetését segíteni kell! Mohácsi munkatársaival és diákjaival elkezdte Angyal Dezső kertészeti írásait összegyűjteni. A munka öt esztendeig tartott. Az összegyűjtött írások négy kötetet tettek ki! Angyalnak életében nem volt ideje írásait egybe gyűjteni. Ő tette a dolgát. Mohácsi nagy örömmel kereste fel Angyalt, és nyújtotta át neki az elkészült négy kötetes gyűjteményt. Angyal megélhetését a könyv bevétele segítette.

Angyal Dezső 84 esztendős korában mestere, Entz Ferenc után ment,
és onnan tekintenek vissza közös művük folytatóira. Angyal Dezső az Entz Ferenc által megálmodott kert-magyarország állhatatos építője volt. Az Entz Ferenc által elplántál gondolat Angyal Dezső szívében megeredt, szorgalma és tudása ápolta, a haza és a mesterség iránt érzett szerete kivirágoztatta. Angyalnak e nemes gondolatnak magját Mohácsiba ültette át!

"De miután bármi, ami a szellem műve, az idő súlya alatt porba
el nem merülhet, biztos mégis az eredmény hazámra nézve, s azért nem tágítok, sőt már most komolyan mondom ki: Magyarországnak ezen az úton kétségkívül gyönyörű kerté kell alakulnia! - ha már csak néhány század múlván az ébredésre költött szellem, más végrehajtó formák alatt ülné is meg diadalát!"
(Entz Ferenc 1865. Vasárnapi Újság)






Copyright: Magyar Disznövények Gondnoksága
Min. felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelés: Civertan Bt.