Porpáczy Aladár (1903-1965)

A budapesti m. kir. Kertészeti Tanintézetben tanult, műkertészi képesítést szerzett.
A Magyaróvári Gazdasági Akadémia Kertészeti Tanszékén 1927-től két éven át gyakornokként oktatott, mellette növényélettani és genetikai kutatásokat végzett. A budapesti Kertészeti Tanintézet Dísznövény-termesztési Tanszékén 1929-től 1931-ig kertészeti gyakorlatokat vezetett, valamint kertészeti üzemrészt irányított. 1931-től 1945-ig az Esterházy-hitbizomány kertészetének főkertészeként és kertészeti intézőjeként dolgozott. Az Esterházy-kastély kertészeti növénynemesítő telepén gyümölcsnemesítéssel is foglalkozott.

Az eszterházai hitbizomány megszűnt,
de területén megszervezte és 1945-től igazgatója volt a hazai első Állami Kertészeti Kísérleti Telepnek. Következő évben, Budapesten, a Magyar Agrártudományi Egyetem Kert- és Szőlőgazdaság-tudományi Karán kertész oklevelet, 1947-ben az egyetem Mezőgazdaság-tudományi Karán agrármérnöki oklevelet szerzett.

Az Esterházy-kastélyban 1946-ban kertészeti szakmunkásképző iskolát és kertészeti középiskolát indított be, oktatója és igazgatója volt az intézménynek.
Az Állami Kertészeti Kísérleti Telepet négy év múlva összevonták a Mezőgazdasági Kísérleti Teleppel, és az eszterházai hitbizomány területein állami gazdaságot szerveztek. Még ebben az évben megalapítják a Kertészeti Kutató Intézetet (KKI), ahol igazgató-helyettes lett. A fertődi osztály vezetőjeként 1951-től külön költségvetéssel gazdálkodik, majd a következő négy évben a Fertődi Kísérleti Gazdaság igazgatójaként munkálkodik.

1957-ben egyesítik a fertődi és a sopronhorpácsi Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutató Intézetet,
ahol igazgató lett, kicsit később pedig az Intézet gazdaságának az igazgatója volt. A Kísérletügyi Tanács munkáját hatékonyan segítette.

A budapesti Kertészeti és Szőlészeti Főiskola, később az egyetem Gyümölcstermesztési Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára a hatvanas évek elején. A Kutató Intézetben élettani és biokémiai kutatásokat folytatott, kertészeti növényfajokat nemesített. 11 gyümölcsfajon, ugyanennyi zöldségfajon, 10 mezőgazdasági növényfajon, 7 illóolaj- és gyógynövényfajon végeztek nemesítési és összetett termesztés-technológiai, feldolgozási kutatásokat. Rájött, hogy a gyümölcsök ivartalan - vegetatív módszerekkel végzett -  szaporításával a nemes és új fajtákat a vad ősökre való visszaütés veszélye nélkül szaporíthatók. A hatékonyságot tovább növelte, hogy a szaporítóanyag előállítása gyors és fertőzésveszélytől mentes volt. Kipróbálta kísérleteiben a serkentő hormonokat, és foglalkozott a szövettenyészés kérdéseivel is. Egyedülálló kísérleteinek eredménye volt a diófák szaporítása, amellyel elősegítette a hazai gyümölcsnemesítés ügyét. 13 saját elismert és bejelentett fajtája van.

1960-ban alapította a fertődi Felsőfokú Gyümölcstermesztési Technikumot,
amit öt évig igazgatóként vezetett, és biológiai-élettani ismeretekkel kiegészítve fejlesztette a gyakorlati oktatást. Fertődön tartósító üzemet is létrehozott 1963-ban.

Elismerései
1952. MTA mezőgazdaság-tudományok doktora
1952. Kossuth-díj arany fokozata
1954. MTA levelező tagja
1958. Munka Érdemrend
1963. Munka Érdemrend






Copyright: Magyar Disznövények Gondnoksága
Min. felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelés: Civertan Bt.