Magyar Gyula

Magyar Gyula (1884-1945)

Kertész, növénynemesítő, akinek munkásságát már a II. világháború előtt is elismerték.
Magyar Gyula a Kertészeti Tanintézetben szerzett képesítést 1903-ban. Külföldön szerzett szakmai gyakorlatát átültette a magyar kertészeti gyakorlatba, így lett a hazai gyümölcstermesztés és a kertészeti nemesítés elhivatott művelője.
Neki köszönhetünk több új magyar gyümölcsfajtát, zöldségnövényt és dísznövényt is, valamint a kísérleti telepek létrejöttét. Kutatta a korai zöldségtermesztés és az öntözéses zöldésgtermesztés agrotecnhikai kérdéseit is. Korábbi iskolájában maga is megbecsült oktató lett, 1924-1945-ben bekövetkezett haláláig.

25 év alatt ötven új dísznövényfajtát
(pl. Magyar loncot - Lonicera × tellmanniana) és 2 új gyümölcsfajtát állított elő, majd 1930-tól zöldségnemesítéssel kezdett foglalkozni (pl. 'Turul' paradicsom).
Gyümölcsnemesítései közül legismertebbek: 'Elberta' és 'Magyar arany duránci' őszibarackfajták, a 'Diósdi' félpapírhéjú mandula, a 'Jász Kincse' sárgadinnye.
Dísznövények szerelmeseként foglalkozott rózsákkal, évelőnövényekkel, muskátli fajokkal, orchideákkal, broméliákkal, billbergia fajokkal és ciklámenekkel is.

Nevét jelentős szakirodalom fémjelzi:
A rózsa termesztése (Budapest, 1925), Az árnyékos kert pázsitpótló növényei (Budapest, 1926), A rózsa ápolása (Budapest, 1930), Dió-, mandula-, mogyoró- és gesztenyetermesztés (Mohácsy Mátyás – Magyar Gyula, Budapest, 1936). Budapesten áll a róla elnevezett kertészeti szakközépiskola, mely 2012-ben ünnepli 110 éves fennállását.

A 125 éve született Magyar Gyula 2009-ben kicsit nagyobb visszhangot érdemelne a szaksajtóban, mint amennyiben most részesül.