Magyar fajták védelmében

Tanulmányok

Magyar fajták védelmében

Kertszeretőknek, kertészeknek nem kell bemutatni a 88 oldal című sorozat égisze alatt megjelent könyveket. Egyik ilyen könyv kapcsán, mely 1988-ban látott napvilágot tűnt fel, hogy az erőteljes direkt marketing, bár neve még nem volt a gyereknek, mennyire éreztette már akkor is hatását.

Könyvszerető kertbarátok mit tesznek, ha feltűnik egy új könyv a piacon? Kinyitják középen. Nos, aki a 88 színes oldal a rózsákról című könyvet kinyitotta a közepe táján, csodálatos magyar rózsákkal találta magát szemben. Aki ezen fellelkesült, hogy kincset birtokol, lelkesen a pénztárhoz sietett, s mert a mű hiánypótló volt, sokat nem gondolkozott azon, hogy mennyit ér meg számára a könyv, ahol magyar rózsákról írnak, fotókkal illusztráltan, a kor követelményeinek megfelelően. Magam is így tettem.

Otthon aztán kijózanodtam gyorsan. 88 magyar rózsa helyett, 6 fajtát találtam Márk Gergely nemesítései közül. Egy fotó a budatétényi Intézetet örökítette meg a könyv végén. Már 1988-ban nem volt célja a magyarságnak a magyar fajtákkal, a magyar növényekkel, úgy általában.

81 oldalon keresztül hintették el a jövőképet a külföldi fajtákról, mondhatni alapos munkát végezve, hiszen a csomagküldő szolgálatok megjelenését jól kipárnázta a könyvsorozat. Kertészeink azóta egyre szegényebbek, de szegényebb a növényvilágunk is, mert lassan, de biztosan kezdtek eltűnni a magyar dísznövények, gyümölcsök, zöldségek a piaci palettáról.

Aztán valakinek eszébe jutott, hogy a biodiverzitás gyakorlata nem is rossz ötlet, a génbankok, úgy értem, az élő génbankok szerepe milyen óriási az élővilág fennmaradása és egyensúlyának megőrzése szempontjából.

Szerencsére ma korunk szellemét megelőzte sok okos kutatónk, nemesítőnk, növényeket, virágokat szerető kertészünk és hobbikertészünk, nem hagyták veszendőbe a hagyományos magyar fajtákat. Akkor sem, ha esetleg érzékenyebbek voltak betegségekre, vagy nagyobb odafigyelést kívánt a termesztésük, gondozásuk.

Széchenyi István óta tudjuk, hogy "nyelvében él a nemzet", én meg azt mondom, hogy magyar kertészek kertjében élnek a magyar növények. Leginkább a kis kertészek kertjében. Nevezhetjük őket őstermelőknek is, akik magcsere és tőcsere kapcsolatokkal mini génbankokat létesítenek, akik nem szégyellik a magyar rózsa mellé odaduggatni a léghagymát, nemcsak mert szép, ahogyan a bulbillik kócosan integetnek a szélben, hanem mert a kártevőktől is védik a rózsabokrot. Ugye milyen keskeny a biokertészet és a fajtavédelem mezsgyéje? Innen már csak egyetlen lépés az, hogy ökológiai szemléletű kerti kiültetésnek, élettérnek tekintsünk egy házikertet.

Egyik szemem sír, a másik örül, amikor látom, hogy az Önkormányzatok hogyan küzdenek pénzhiánnyal, aztán végül mégis kerül pénz és a parkok, a közintézmények kertjei, balkonjai, a kőedények virágba borulnak. Bennfentesek tudják, hogy a növények legalább 30 %-a (és ez óvatos becslés volt részemről) úgy kerül a hivatalokba és közterekre, hogy az ott dolgozók beviszik, otthonról, vagy a kapott köszöntő virágot nem viszik haza.

Virágárusok nagy része előnyben részesíti beszerzési útjain a magyar fajtákat, a magyar kertészek dísznövényeit, így jó eséllyel terjednek hazánkban ezek a növények. Azonban nagyobb keletje lenne ezeknek a virágoknak, ha a szájhagyomány azt is kiemelné, hogy a magyar kertészet saját árut értékesített, vagy átcsomagolás után a külföldi dísznövényt értékesítette megtévesztő módon, a sajátjaként feltüntetve.

A fólia óvatos megmozdítása során a cserépről értékes információkhoz juthatunk... A külföldi termesztők nem sajnálják a pénzt a reklámra, a cserepekre is rányomtatják névjegyüket. Itthon a reklámra költjük a legkevesebb pénzt, holott a munka és a befektetés kétharmadát a reklámnak kellene kitennie.

A fejlődés látható, az internet világában napi szinten mozogva látom, hogyan ébrednek fel álmukból a magyar kertészek és kezdenek honlap építésébe maguk, több-kevesebb sikerrel, vagy bíznak meg profi grafikusokat, honlap készítő cégeket azzal, hogy a világhálón megjelenítsék kertészetüket.
A munkának azonban nem szabad itt megállnia. Az elkészült művet folyamatosan frissíteni kell, új tartalmakkal feltöltve életben tartani, mert a mai világban a szájhagyomány útján terjedő reklám kezd visszaszorulni (Mikor beszélgetett utoljára kötetlenül a szomszédjával a virágairól?), reggeltől estig dolgoznak az emberek, este felnéznek a netre, hogy online kertészeti tanácsot kapjanak - és megnyugtató érzés számomra, hogy egyre több magyar kertész ismeri fel ezt a lehetőséget. A túlélésért játszunk, a magyar fajta túléléséért.

Nem hivatkozhatunk arra, hogy nincs időnk, nem dughatjuk a fejünket a homokba, mert válság van és "úgysem vesz senki virágot". Az itthon termesztett növények értéke most lesz igazán felbecsülhetetlen. Nem kell külföldi szállításukat megfizetni, a külföldi cégek marketingjének árát nem a magyar vásárlók zsebéből húzzák ki, itt van, ebben a földben termett, amin élünk, ami a miénk, ami együtt lélegzik velünk. Hosszú távon olcsóbb, hiszen nem kell pótolni a klímát nem tűrő növényanyagot. A magyar fajta hozzászokott a magyar éghajlathoz, különben nem maradt volna fenn...

Feng Shui Kert