Fajtagondnokság működtetésének lehetősége

Hírek, aktualitások

Cikkek, írások

Tanulmányok

Fajtagondnokság működtetésének lehetősége

"Vágyom valami szépet és nagyot alkotni hazánk felvirágoztatására"
Entz Ferenc

Bevezetés
A fajtákról kertész elődjeink folyamatosan gondoskodtak. Fenntartották, gyűjtötték, megbecsülték őket. A magyar dísznövényfajtákkal, csak úgy, mint más fajtákkal a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal foglalkozik. A fajtagondnokságnak külföldi példákon okulva, azokat a feladatokat kell ellátni, amit a hivatal nem lát el. A fajtagondnokság a társadalom, a kertészek, és a gazdaság érdekét tudná szolgálni.

A nemesítés a kertészkedéssel egy időben kezdődhetett. Ahogy nem tudjuk megmondani, hogy ki volt az első kertész, úgy azt sem tudjuk megmondani, hogy ki volt az első nemesítő. Felhívom a figyelmet Varga Csaba egy gondolatára, aki a hír átadásának lelkületét vizsgálva egy kertészeti példával állt elő: Gondoljunk egy ősemberre, aki gyűjtögetéssel foglalkozik. A lakásául szolgáló barlangtól több óra járásra van kedvenc gyümölcsét termő vad málna. Vajon nemzedékeken keresztül megteszi-e a több órás utat, vagy pár sétát követően átülteti a málnasarjakat a barlang közelébe? Én bátran folytatom a gondolatot: ha az ősember elődünk a málnát médis átülteti, akkor nem a nagyobb szemű, édesebb, szebb színű, korábban érő, többet termő málnabokrokat ülteti-e hozzá közelebb?

"Az emberi ítéletnek meg-fedő sorsát, el-kerüli az, a ki az egeket, mennyei Kerteknek; és a' kerteket, földi egeknek nevezi."
Lippay János, 1664.

Az első magyarnyelvű kertészeti mű kezdő gondolata! Mi, kertészek így fogalmazhatjuk át: Az emberi ítélet megfedő sorsát elkerüli az, ki a kerteket tisztességgel műveli. Sőt: az a kertész, ki a teremtett növényvilág változatosságát újabb teremtményekkel gazdagítja, maga is a teremtés útját járja. Ez nem más, mint a növénynemesítő!

Ha azt nem is tudjuk, hogy a kertészkedés és a nemesítés mikor kezdődött, de abban biztosak lehetünk, hogy mindig az elégedetlenség, a jobbra való törekvés ösztönözte ezt a tevékenységet. Az is egészen bizonyos hogy a növénynemesítés egymást követő nemzedékek összehangolt munkájának eredménye, csak úgy, mint a kertészkedés minden más terület volt a régi szép időkben. A kertész a gyümölcsöst, a díszkertet, és fajtát is a gyermekek, vagy az unokák örömére és hasznára alkotta. Nem úgy, mint ahogy ma szokásban van a kertészkedés, saját magunk örömére, ráadásúl a környezetet oly mértékben kizsákmányolva, hogy a gyermekeink számára megnehezítjük a puszta létet is.

A fajon belüli változatosságra, a fajtákra a kertészek már a legkorábbi időkben felfigyelhettek. Természetesen a fajták iránti érdeklődés a haszonnövények körében kezdődött. A haszonnövény-fajták története talán a különböző tájakon kialakult változatok kiválogatásával kezdődhetett. Még nem tellet el Krisztus születésétől fogva 1865 esztendő, még Georg Mendel nem jelentette meg a növények örökletes anyagát és annak működését leleplező munkáját, mikor a magyar kertészeti oktatás megteremtője Mezőkomáromban már, uradalmi orvosi állása mellet gyümölcs és szőlő fajtagyűjteményt hozott létre, kedvtelésből.

Az első nemesített dísznövények talán a rózsák voltak. De ha nem is ők voltak e legelsők, az biztos, hogy rózsákkal foglalkoztak a legtöbben, és a rózsafajták lettek a legtöbben.

A nemesítés nyomán kialakul a fajtakísérletezés. Hazánkban, 1892-ben indult meg, Cserháti Sándor gazdasági akadémiai tanár kezdeményezésére Magyaróváron, az Országos Magyar Királyi Növénytermelési Kísérleti állomáson. A növényfajták törzskönyvezését 1916-tól végezzük.

A kertészeti szaporítóanyagok termesztésének törvényi szabályozására először a községi faiskolák létesítéséről szóló, 1868. évi XXXVIII. t.c.-ben került sor. Az első átfogó törvényt 1876-ban hirdették ki, amely elsősorban a filoxérajárvány hatására készült.

Mikor a kertész mesterséget tanultam, akkor még OMMI volt az a szervezet, mely a kertészeti fajtákkal foglalkozott. Abban az időben csak az államilag elismert fajtákat lehetett szaporítani. Tehát volt fajtavizsgálat a szervezet telephelyein, volt fajtafenntartás, törzsültetvény hálózat, és fajtajegyzék is. Átalakult a társadalom, változott a nemestett növényekkel foglalkozó szervezet. A szabadpiacnak teret adó törvényeket kellet bevezetni a társadalmi rendszer változásával. Lehet, hogy az új seprű nem csak a szemetet seperte ki? Ma a szabadosság elve mozgat mindent, a dísznövények szaporítást is. Mindenki azt a növényt szaporítja, amelyiket akarja, aztán majd a piacon bölcsen eldöl, hogy mit vesznek meg. Nincs szükség a fajták használati értékének vizsgálatára ebben a rendszerben. A kertészek mégsem dobhatják a piac nyakába a gyeplőt. Mi van, ha piac mégsem olyan bölcs? Mi van akkor, ha az, ami ma nem érték, holnap béldául nagyobb szárazságtűrésével pótolhatatlan lesz. Mi van, ha a piac csak lassan szokik le a kevésbé használható fajtákról? Talán egy kicsit mégis kézbe kellene tartani a szárat!

A teljes tanulmány letölthető innen >>